Monet. Igen, a népszerű Monet. Ez az egyik kedvenc képem. Egy Taschen könyvben találtam, még vagy egy tíz évvel ezelőtt. Lehet, hogy nem egy annyira jelentős alkotás, ellenben tipikus. De lényegtelen, a lényeg az, hogy nekem tetszik. Talán mert többet látok benne, mint rajta. Bár, ha igazságos akarok lenni: minden látszik, Monet tökéletesen visszaadta a reggeli Szajna-partot.
Kékes-szürkés foltok. Egyrészt. Másrészt az éjszaka utáni nyugalom, az új kezdet ígérete, józan frissesség. Hajnali magány. Amikor a többiek még öntudatlanul, ájultan egy másik világban járnak. El(ő) fognak jönni, nem leszek egyedül, de most még sanyargathatom magam, eljátszhatom a gondolattal, hogy teljesen egyedül vagyok. Édes keveréke a vágyott és elszenvedett egyedüllétnek. Monet valószínűleg nem ezt festette meg. De nekem ezt is jelenti. Érdekes, az én fejemben ez a kép inkább rózsaszín...
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése