Betsabé a fürdőben

Rembrandt: Munkáinak egyik fő különlegessége a fény-árnyék játék, az erős kontrasztok gyakori használata, amely szinte bevonja a szemlélőt a festménybe. Másik jellegzetesség a drámai, igen életszerű jelenet, amelyből hiányzik az erőltetett hivatalosság, amit kortársai gyakran ábrázoltak. Szintén kiemelhető az az érzékenység, amellyel az embereket ábrázolta. (wiki)

Ezt a festményt szintén a Louvre-ban láttam. Őszinte leszek: emellett simán elmentem volna, még ha Rembrandt is. De volt nálam egy audioguide, és emellett a kép mellett is szerepelt egy kis szám, gondoltam meghallgatom. Hát utána vagy 10 percig ott ültem a kép előtt. (Biztos nem véletlen tettek oda padot…)

A titok Betsabé bibliai történetében van. Betsabé Uria neje volt. Mikor Dávid vezére, Joab Rabbát, az ammoniták főváros ellen harcolt, ott volt Uria is. E harc közben történt, hogy Dávid palotája tetején sétálva, meglátta Betsabét, ki a szomszédságban lakott, amint éppen fürdött. Magához hívatta, és házasságtörést követett el vele. Betsabé teherbe esett, s mikor ez kiderült Dávid hazaküldte Uriát a táborból, hogy legyen feleségével, hogy ne derüljön ki tette. Uria azonban nem volt hajlandó követni a parancsot, mert hadi állapotban katona nem hagyhatja el a tábort. Ekkor Dávid levélben megparancsolta Joabnak, állítsa Uriát a csatában a legveszélyesebb helyre, és hagyja meghalni. Halála után, Dávid a szokásos gyászidő elteltével Betsabét feleségül vette. Isten megharagudott ezért Dávidra és keményen megbüntette gonosz tettéért. Dávid alázatos szívvel fogadta a megérdemelt büntetést, s bocsánatot nyert.
(A későbbiekben Betsabé lett Salamonnak, a zsidók bölcs királyának anyja.)

A történetet ismerve láthatjuk, hogy nem valós jelenetről van szó, hanem a részletek összemontírozásáról: Betsabé fürdője, Dávid levele, Uria halálhíre.

Bár a bibliai történet középpontjában Dávid áll, Rembrandt egy mellékszereplőt helyezett a középpontba: Betsabét. A festmény témája az ember kicsinysége, tehetetlensége a sorssal szemben. Betsabé nem követett el bűnt. Rosszkor volt, rossz helyen. Vagy Isten mér egyesekre nehezebb sorsot? Betsabé fájdalmának ábrázolása átható. Ösztönös együttérzést kelt azáltal, hogy tudjuk, hogy nem saját bűnéért bűnhődik – élete, szerelme felett a sors vette át az irányítást. Ez az, amire nincs magyarázat, ezt hívjuk sorstragédiának.

Megismerve a történetet és elmélyedve a kép részleteiben abban a tízpercben azt a fajta katarzist éltem át, amit az ember a Romeó és Júlia után érez. Szörnyű fájdalom, de lehetetlenség tenni ellene… Öt éve, hogy láttam ezt a képet, s máig megmaradt bennem az élmény.

Művészettörténészek azt mondják, hogy Rembrandt egyes munkái azokat a családi tragédiákat tükrözi, melyektől szenvedett, s bővelkednek a belsejéből fakadó mély érzelmek ismétlésében. Nem lehetett könnyű élete.