Építész, festő, filozófus

Kezdek rájönni, hogy nem is olyan egyszerű ez az egy festmény dolog. Egyrészt mert nagyon szeretem az épületeket is, és amikor találok mondjuk egy ilyen Hundertwassert, akkor képtelen vagyok csak a festményeknél maradni....

Nem beszélve arról, hogy erről rögtön eszembe jut Gaudí, és akkor rögtön átnevezhetem a blogot: egy épület egy napra. Na de: Hundertwasser. Ezeket a képeket már láttam korábban is, csak nem tudtam, hogy így hívják az építészt, sőt nem is gondoltam arra, hogy ez építészet, csak olyan jópofa volt. Mígnem a Szépművészeti Múzeum ide nem hozta a Hundertwasser kiállítást. (Ezúton is köszönöm a Szépművészeti Múzeumnak, az elmúlt években nagyon színvonalas kiállítások voltak/vannak náluk.)

Wiki: Hundertwasser építészete az organikus építészethez tartozik, melyet leginkább Antonio Gaudíéhoz lehet kötni. Jelentős filozófiai hitvallás van építészete mögött, mellyel az embert vissza akarja részben téríteni a természethez. Nagy hatással volt rá a bécsi szecesszió építészete is. (Itt van a kutya elásva, azt hiszem.)

És egy kicsit a stílusáról, filozófiájáról: A transzautomatizmus egy modern festésztei stílus, melyet Friedensreich Hundertwasser hozott létre. Egyfajta szürrealizmus, ami egyben a néző fantáziájára is épül. Különböző emberek különböző dolgokat látnak ugyanabban a képben. Kevésbé arról szól, amit a festő akar, hogy lássunk, inkább arról, hogy mi azt hogyan fordítjuk le magunknak. A transzautomatizmus Hundertwasser különböző stílusain alapszik, mint például a spirálok és cseppek.

A transzautomatizmus Hundertwasser azon elmélete, miszerint az egyenes vonal “istentelen és erkölcstelen”. Szerinte mint emberek elvesztettük összeköttetésünk a természeti geometriával, és dobozszerű otthonokba kényszerítjük magunkat. Hitt a vonal és forma “folyékonyságában”, s ez jellemezte építészeti és festészeti stílusát is.

Úgy látszik én ösztönösen transzautomatista vagyok, bár ezt sose tudtam magamról: sosem érdekelt, hogy mit kellene látnom, vagy mit látok egy képen, hogy az mitől művészet... mindig is az volt a fontos, hogy milyen érzést vált ki belőlem. Talán ezért sem áll közel hozzám a keresztény festészet, ahol tudnom kell, hogy mi az üzenet, sokkal inkább az impresszionizmus, vagy mint megtudtam a transzautomatizmus... És jó érzéssel tölt el, hogy nem kell értenem, elég az, amit magamtól érzek.

Szóval akkor legyen itt néhány kép, amit hagyhatunk, hogy maguktól hassanak:

Fantasztikusak a színeik és szabad vonalvezetésük...