Próbáltam keresni róla okos dolgokat, de minden olyan túl tudományosan hangzott. Pedig Schiele művészete minden, csak nem tudományos. Biztos elemezhető, sokat lehet róla írni, mégis inkább az elementáris megragadó erejét hangsúlyoznám.
Róla, röviden:
Az osztrák festő és rajzoló Egon Schiele 1890. június 12-én született Tulln an der Donauban. Az osztrák expresszionizmus legfontosabb képviselője. Egon Schiele 1918. október 31-én halt meg Bécsben, influenzában (28 évesen).
19 évesen már a nagyokkal állított ki (Gauguin, Bonnard, Matisse, Van Gogh, Munch, Kokoschka).
Nagyon tehetséges volt, és sokan kritizálták. Megbotránkoztak képei témáin. Elsőre bevallom, nekem is kicsit furcsa volt ábrázolás módja, mert hát sok aktja van, ráadásul nem is „szépek”. Agresszívan naturálisak. De mivel csak kerestem-kerestem a képem, hát nézegettem őket, mígnem egyszer csak megszólaltak. És azt vettem észre, hogy semmi sem fontos, csak az az elemi fájdalom, önmarcangolás, megalázottság, kiszolgáltatottság, megadás, ami a szemekből, arcokból, testekből sugárzik. Itt főleg aktjaira, önarcképeire gondolok. Az ember fájdalma, amitől menekülne, de nem tud. Amit ki lehet színezni, el lehet maszkírozni, fel lehet öltöztetni, de amivel ha egyedül marad az ember, emészti. Azok az érzések, amikkel meg kell tanulni együtt élni, hogy túléljünk. Ennél többet nem is nagon szeretnék róla írni, mert felesleges magyarázni. Nagyon hatnak a képek.
Idemásolok még néhány gondolatot, amik talán „érthetőbbé” teszik a látványt:
- Nála is a halál és a nemiség a fő téma, csak sokkal tragikusabban, mint Klimtnél. Az emberi testet művészete központjába helyezi, azt az emberi testet, ami abszolút romlandó, rothadó hús, vert és sebzett. A halál a Schiele-családban nem volt ismeretlen, és Schiele maga vallotta, hogy a halálélmény erősen hatott művésszé válására.
- Kontúrrajzokat készített, melyeket a színnel tett plasztikusabbá. Schiele szakít a közönséges nézői perspektívával, mely az alakok mindenkori pózát térbelileg indokolná. Az akadémikus látásmóddal ellentétben, radikálisan szubjektív módon, olyan látószögeket és nézeteket talál ki, melyek az alakokat kompozícióbeli helyzetük tekintetében kifacsartnak, görcsösnek és deformáltnak láttatják.… A monokróm síkszerűség, mellyel Schiele a „hátteret” semlegesíti, megfosztja a testet a támaszától.
- Kislány aktjai célja: megbotránkoztatni az embereket. Egy olyan társadalom, amelynek hivatalos morálképzetei éppoly prűdek, mint amilyen bigottak voltak, csakis megbotránkozással fogadhatta Schiele aktjait. Részben a teljes meztelenség miatt, melyet nem rejtjelezett semmilyen mitikus vagy történelmi kód, hanem kizárólag a csupasz test obszesszív megismerni akarását szolgálta, de talán még inkább a végletesen rendhagyó és meghökkentő ábrázolásmód miatt, mely a szemlélőt megfosztja a távolságtartás lehetőségétől.
Még néhány kép, és egy link, további képekhez. Szerintem magukért beszélnek…
Szóval szerintem: nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése