Art Nouveau forever

Giccs. Mi a giccs? Próbáltam definiciókat keresni rá, de egyik sem tetszett igazán. Valahogy nem ragadták meg a lényeget. Én se tudnám tökéletesen leírni. Nehéz téma. Szerintem nem is mindig egyszerű megkülönböztetni a valódi értéktől. Egy narancsba-aranyba hajló naplemente, egy fehér homokkal borított tengerpart, hihetetlen kék ég... ha fotón látjuk, azt mondjuk giccses. De tehet arról a természet, hogy ilyen? És ha ez a természet része, akkor elvileg az nem giccs. Akkor miért látjuk annak?

Az Art Nouveaunál számomra mindig felvetül a kérdés: mi választja el a giccstől? Hiszen annyira túlburjánzó... általában a túl szép dolgokra mondják, hogy giccses. Az olvasott definiciókban az alábbi jellemző tulajdonságok tértek vissza: a kellemesség fizikai és pszichikai érzetét próbálja kelteni, magát művészetnek próbálja beállítani, olcsón kínálja az "értéket". Időnként vékony a határvonal...

A művészet története című könyv írja (Gombrich), hogy a 19 század és az iparodosás magával hozta az építészet és egyéb parktikus "művészetek" leegyszerűsödését, tömegtermelését, és a művészet címkéjével sablonos ornamentális elemeket illesztettek az épületek homlokzataira, ha egyáltalán... A század vége felé egyre több művész és kritikus kezdte tarthatatlannak látni, hogy az ipari forradalom így tönkretegye a kézművességet. Egyesek a középkori állapotok visszaállításában látták a megoldást, mások egy "Új Művészet" után sóvárogtak. Victor Horta, belga építész is ezen elgondolás alapján készítette el újszerű terveit, melyhez a japán művészetből merített ihletet. Eredetisége abban állt, hogy kacskaringós vonalait vasszerkezetekre alkalmazta, eleget téve a modern követelményeknek (ld: Eiffel torony, modern pályaudvarok).

Azt hiszem, a giccsbe hajló szépséget úgy emeli művészetté, hogy újszerű megoldást nyújt egy művészeti problémára. A szépsége nem öncélú és nem sablonos. Olyan anyagokat (fém, fa) "kényszerít" kacskaringós formákba, melyeknél még nem szoktuk meg. Olyan anyagokat mutat könnyednek, amelyeket eddig nem láttunk annak. A hideg, merev fém és a forma, illetve a mesterséges fém és a természetes fa kontrasztja különleges összhangot hoz létre.

És konkrétan erről a lépcsőházról (Hotel Tassel, V. Horta): ahelyett, hogy a háttérben "tükröződő" kacskaringós vonalak (melyek a padlón, és tartóoszlopokon is folytatódnak) túlzóvá válnának, még harmonikusabbá teszik a látványt. Azt hiszem az Art Nouveau a "sok, de nem túl sok művészete"...