Na Dali aztán tényleg egy érdekes téma... Talán ő volt az első festő, aki jobban felkeltette az érdeklődésem. Aztán amennyire rajongani tudtam érte, annyira ki is ábrándultam. Hajlok azt hinni, hogy aki kedveli őt, az nem igazán ismeri. Aki meg ismeri és kedveli, az bizonyára csak egy adott korszakát. Kezdetben vala a felefedező művész, a szürrealizmus megalkotója: Bizarr festmények... Ahhoz, hogy megértsük, mélyebben ismerni kell Dali "tudatalattiját" is, amit ki tudja, festményeit nézve, mennyire akarunk közel engedni magunkhoz... De ez a korszak mindenképpen elismerésre méltó: kreatív, merész, sőt bátor - így kitárulkozni a nagyvilág előtt (kasztrációtól való félelelme, egyéb bizarr szexualitáshoz kapcsolódó elképzelései).
Aztán a következő képei: szerintem a szürrealizmust utánzó, de már tudatosan komponált képek - komoly tartalommal. Ezeket a képeit már tudom szeretni, és itt jegyezném meg, bár nem tudom mennyire az ő találmánya, nagyon tetszik a festési stílusa, egyfajta "nyomdai/grafikai" megjelenést tükröz (ő találta fel a Corel Draw-t? :). Lefogadom, hogy sokakat színei és plasztikus alakjai ejtenek rabul. A fenti kép "Arc és gyümölcsös tál megjelenése a tengerparton" (sk. fordítás) egyszerre képviseli ezt, illetve azt a fajta kutatást, ami számomra érdekessé teszi Dalit, a sok elvesző részletből összeálló, teljesen mást mutató egész....
Majd jön az utolsó felvonás, ami egyszerre látványos, érdekes, s egyszersmind kiábrándító. Nem tudom, mi lehet a stílusirányzat neve: egyfajta optikai játék, de népszerűséget hajhászva egyre olcsóbb "kompoziciókat" készített. Inkább látványosat, mint művészit... Keresgettem a neten, hogy ennek van-e valami művtörténeti háttere, s egy idézetre bukkantam, Nagy László festőtől: ,,Dali egy rendkívül ellentmondásos figura. Technikai szempontból zseniális, mint kompozíciókban, mint színvilágban. Pszichológiai és emberi szempontból viszont egy igazi kretén. Borzasztóan visszataszítóvá teszi pénzhajhász életmódja és exhibicionizmusa. Legjobban Garcia Lorca szavaival lehet jellemezni: ,,Önnön röptödön elmerengő gombostűre szúrt pillangó te". Szadizmusával és nárcista hajlamaival köteteket lehetne teletölteni. Géniuszával kapcsolatban annyit, hogy bár zseniális volt, egy idő után kifulladt, és ugyanazokat a motívumokat ismételte egész életén át. Huszonegy éves koromig istenítettem. Annyira szerettem, amennyire most utálom."
PS: most látom már írtam Daliról... egy év távlatában sem változott a véleményem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése