Eleinte Cézanne nem volt a kedvenc impresszionistám. Csak felismertem inkább stílusát. Tájképeit. Ez a kép egy egyszerű tájkép. Egyszerű, majdnem hogy szürke színekkel. Nincs rajta se ember, se más élőlény. De ha elég sok ilyen tájképet néz az ember, akkor valami elindul. Valamiért nagyon jók. Monet impresszionizmusa a látványról szól. "Pixelek" állnak össze egésszé, azt sugallva, hogy a természet színfoltok összessége. Cézanne impresszionizmusa inkább a léleké. Nem a technika kelti az impressziót, a benyomást, hanem a kép belső ritmusa idéz elő egy érzést: vonalvezetésében van valami magával ragadó, a "színkeverése" pedig különleges harmóniát sugároz. Képei nem a szemet gyönyörködtetik, hanem a lelket. Egymáshoz hasonló, de mégis más tájképei lebilincselőek.
(PS: vannak természtesen csendéletei, portréi is - azokat nem annyira szeretem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése