Álomvilág

Mondanám, hogy a középiskolai tanulmányaim során még nem ragadtak meg Vermeer képei, de ez nem lenne igaz. Hiszen, ha megláttam egyet egy albumban vagy egyéb helyen, mindig tudtam, hogy ez egy Vermeer. Igen, rám is „hatott” a Lány gyöngyfülbevalóval című film. Észrevettem, hogy ismerem a képeit, és igen, jók, még ha nem is „különlegesek”.

Újfent a wikipédiához fordultam, hátha ott a titok. Állítólag életéről nagyon kevés adat áll rendelkezésre, s azok sem mint festőt említik. Műkincs kereskedő és szakértő volt, nem festett túl sokat. Özvegye megpróbálta az örökségét megvédelmezni, azonban adósságok miatt azokat elárverezték azokat. Akkor fedezték fel igazából mint festőt, amikor a 19. században második felében felbukkant néhány képe, s elkezdték összegyűjteni, rendszerezni alkotásait.
Mintegy 30-40 képről van szó.

Képeinek tematikája, motívumai nem különböznek a kortárs festőkétől, az otthon egyszerű, intim hangulatát adják vissza, a polgárság mindennapi tevékenységét ábrázolja képein. Azonban Vermeernél a motívumok átszellemülnek, sajátos álomvilág hordozóivá válnak. Nem a kép témája a fontos, hanem a látvány festői ábrázolása. Festményéinek színtere állandó - „jelenetei” nyitott vagy csukott, olykor függönnyel letakart ablak előtt játszódnak, kompozíciói sohasem mutatják meg, mi van odakint…

És igen, ez lehet a titok. Álomszerű. A valóságot ábrázolja, de mintha megállna az idő. (Talán mert a külvilágot nem ismerhetjük meg?) Képei színesek, részletgazdagok, mégis egyszerűek. Nem ábrázol semmi különöset, sőt leegyszerűsítve mondhatnánk, hogy mindig ugyanazt, de a lényeg, hogy az ember szeretne ott lenni…, megpihenni. Csend, nyugalom, meghittség. Szerintem Vermeer a béke és a harmónia festője. Ezért annyira mágikusak a képei.