Van Gogh, a „csillagász”

Van Gogh-ot is régebb óta tervezgettem, de valahogy nincs mit mondanom róla. Az amszterdami múzeumbeli látogatás nekem kicsit csalódást okozott, azt hittem nagyobbat fog „ütni”… Szóval Van Gogh-gal nem tudok mit kezdeni, ennek ellenére szerves része szépművészeti világomnak.

És most találtam egy cikket, ami remek kísérője lehet a kedvenc képemnek: „az utóbbi időszak kutatásai derítették ki, hogy a művész „modell után" dolgozott, az ábrázolt égitesteket nem csak művészi látomásként kell értelmezni. A Hold vagy a csillagok elhelyezkedése alapján némelyik festmény keletkezési idejét napra, sőt órára pontosan meg tudták határozni a csillagászok…

A művész egyik 1889. júliusi festménye sokáig Naplemente címmel szerepelt a katalógusokban, 1939-től azonban Esti táj kelő Holddal elnevezéssel illetik. A képet kórházi szobája keletre néző ablakából festhette, valamikor május és szeptember között. A fenti időszakban a következő időszakokban voltak észlelhetők olyan holdkelték, amelyek a festmény által ábrázolt helyzetnek megfelelnek május 15–17., június 13–15., július 12–14., augusztus 11–13. és szeptember 9–11. idején. A kérdés eldöntésére a kutatók a helyszínre utaztak, és a képen ábrázolt ház és a hegyek körvonala alapján próbálták eldönteni, hogy mikor készülhetett a festmény. A „helyszíni szemle" és a mérések alapján két időpont maradt meg lehetőségként, május 16. és július 13. A képen látható szénaboglyák alapján csak az utóbbi időpont jöhet szóba, vagyis 1889. július 13. A Hold aznap este helyi időben 21 óra 8 perckor kelt, a meteorológiai feljegyzések szerint derült volt az ég.”

Ezt a festményét nem ismertem, de annyira megtetszett, hogy muszáj beillesztenem.

Erről ezt írja a cikk: „Csillagos éjszaka című festménye 1889-ben született, és különös örvénylésű égboltot láthatunk rajta. Talán itt nem várnánk legkevésbé, de tény, hogy a mű modelljeként ez esetben is az igazi égboltot szolgált.”!

Forrás: http://hirek.csillagaszat.hu/egyeb_temak/20070123_vangogh.html

PS:

Idén nyáron pont ilyen íriszeket láttam:

Azt hiszem Van Gogh festményeiben az ragad meg, hogy egyértelműen látszik, hogy nem „valósághű” az ábrázolás, de valamiért a látvány annyira igazi.