Hyeronimus Bosch talán az egyik legbonyolultabb jelenség a művészet történetében, az okosok sem tudják megmondani, hogy "mit akart mondani a művész"... Én sem akarok róla okosakat írni, sőt azt sem mondom, hogy tetszik. De elmenni nem lehet mellette.
Az egyik legmeglepőbb tény vele kapcsolatosan, hogy a XV. század második felében élt, pontosabban, hogy akkor festette e bizarr stílusú képeit. A fentit 1505 körül. Meglepő.
A festmény Mona Lisával egyidős. És Raffaelo Madonnáival, Michelangelo Sixtusi-kápolnabeli freskójával. Bosch valahogy olyan időtlen. Pontosabban "kortalan" - nem tudnám kortársaival összekötni. A szürrealisták előfutára. Bár témája továbbra is kötődik vallási témákhoz, előtérbe helyezi az embert, a hétköznapi kisembert - félelmeivel. Míg a kor művészei a perspektíva és a sfumato (éles kontúr nélküli, ködszerű átmenet) újdonságait próbálgatják, addig Bosch nem a külső világ egyre tökéletesebb ábrázolására törekedő technikákat próbálgatja, hanem a belső világ felé fordul. A művészettörténészek nem tudnak sokat a festőről, motivációjáról, bizarr látásmódjáról. Nekem csak az tűnt fel, hogy grotesz alakjai ellenére színei nagyon harmonikusak, vidámak. Ezért is gondolom, hogy figurái görbe tükrök. Mintha egy szép képre szándékosan festene valami meghökkentőt, mintha csak mi látnánk így. A császár új ruhája: "Ez nem lehet a képen, ezt bizonyára csak én látom így - velem lehet a gond." Vajon hogyan hatott ez a kép a 16. század első éveiben? Bosch volt az antik Freud? Vagy ez egy fanyar korrajz? District 9?
Én csodálom, hogy ezek a képek egyáltalán elkészülhetek, illetve fennmaradhattak... Vajon, ha Monet-t kitagadta az Akadémia, mit szólt volna Bosch-hoz?
1 megjegyzés:
Én szeretem. Nagyon középkori, legalábbis van egyfajta közép-középkori hangulata. Egy révedő Mona Lisa arc helyett nekem ez a groteszk "emberi" hangulat inkább igazi korrajz. Bizarr, nevetséges, félelmetes, de nagyon emberi. Tetszik, hogy betetted és nem tudsz elmenni mellette. Én sem.
Nem is annyira technikai kérdés ez, mert manapság is vannak pl. képregények és képregények, de nem mindig a legkiválóbb technikai ábrázolású comic tudja visszaadni azt a hangulatot amire vágyik az olvasó, sőt amire a rajzoló vagy író vágyik. Szerintem ez a művészet, érzés és hangulat. Jó néha Bosch szemével nézelődni.
Megjegyzés küldése