Megfogott. Szerintem már láttam korábban, sőt a festő neve is ismerős, de nem sokat tudtam róla. Utána néztem a neten: Francois Boucher nagy karriert futott be - népszerű festő volt a 18. század derekán a francia udvarban. Neve, patrónusáéval, Madame Pompadourral együtt, azonosult a 18. századi francia rokokó fogalmával. Korai munkái idillikus tájképek és mitológiai témájú festmények voltak. Hamarosan azonban az erotika felé fordult és a hagyományos mitológiai képekből egyre inkább szenvedélyes szerelmi jelenetek lettek. Műveivel mintegy megtestesítette az „ancien regime” frivol és elegánsan felszínes életmódját. Egyik leghíresebb képe ebből a műfajból a 15 éves kurtizán, Marie-Louise O'Murphy ábrázolása. A korszellem változásával azonban változott művészetének megítélése is: Boucher-t például Diderot is támadta sztereotip színhasználatáért és mesterkéltségéért. Mondják, saját motívumrendszerére támaszkodott és elutasította a természet alapú ábrázolást. Boucher híres mondása volt, hogy a természet „túlságosan zöld és rosszul van megvilágítva” ahhoz, hogy festői téma lehessen.
Igen, a képek, amiket hirtelen találtam a neten, alátámasztják a fentieket. Semmi grandiózus. Persze nem értek hozzá, lehet, hogy gyors az ítélet, de nem is annyira akarok ebbe belemenni. Inkább csak visszacsatolnék elő-előkerülő témámhoz, mitől művészet a művészet. És itt a rokokót összekötném egy kicsit az art nouveau-val. Illetve összeköthetem-e? Újra az a kérdésem, a túlzott díszítő elemek nem mennek-e át giccsbe. Vagy ha a korszellemre reflektálnak, akkor komolyan veendők? Vagy Boucher középszerű tehetség, de jó időben, jó helyen született, s művésznek kiáltották ki? Művész volt? Da Vinci korában például a festészet mesterség volt, ő saját magára nem is művészként gondolt, inkább feltaláló tudósként. Tekintsünk Boucher műveire mint alkalmazott művészetre? Mert Da Vinci sfumato vagy Caravaggio chiaroscuro technikájával, illetve Victor Horta vagy Eiffel „anyagválasztásával” azért nem mérhető össze, szerintem, Boucher festészete. Persze, én ilyet se tudnék.
De azért a fenti kritikáknak valószínűleg megvan az alapja. Ennek ellenére a Fekvő lány című képről mégis árad valami megfoghatatlan báj. Művészet ide vagy oda, valamiért ez a kép megragadja az embert. S ha úgy nézzük, egy kicsit átélhetjük milyen lehetett XV. Lajosnak lenni… És apropó báj… a 100 legszebb nő a festészetben. Vajon gondolta Murphy kisasszony, hogy egyszer egy ilyen előkelő listán szerepel majd?
PS: a fent hivatkozott giccset nem erre a képre értettem, de van néhány igencsak túldíszített Boucher festmény.
1 megjegyzés:
Hmm..:)) A kép jó, pont a héten nézegettem. Szerintem a rokokó túldíszített de nem giccses - tudom hogy nem is így gondoltad:) A túldíszítettsége inkább finom mint dagályos, nagyon jó korrajz, igazi budoárfestészet szerintem. Mi is lenne más mint alkalmazott művészet, a l'art pour l'art viszonylag új találmány akármit is mondanak. Igen ez alkalmazott művészet, de ebben nincs semmi baj. Mostanság is szeretnének alkalmazott művészek lenni a festők, de jelenleg alkalmazott művészek szinte csak a "digitális" grafikusok tudnak lenni. A rokokó teljesen olyan hatás, hogy szeretnék ott lenni, benne lenni. Tetszenek a rokokó képek, persze nem mind. A (túl)díszítettsége szerintem ösztönös míg az art deco-é sokkal inkább "számított" és tervezett.
Megjegyzés küldése