Minek nevezzelek?

Ez a bejegyzés valahogy nehéz. Nem tudom miért. Delacroix „meglepően” jó festő, talán épp ezért nehéz róla írni. A „meglepően”-t azért írom, mert csak egy képét ismertem, s teljesen felizgatott, mikor el kezdtem ismerkedni a többivel - miért nem ismertem azokat eddig?

… igen, a Szabadságos volt az első. Mennyire erős az a kép!

Ez most egy titkos vallomás, de Delacroix-ba beleszerettem. A festőbe. A kicsit is érzékenyebb ember lánya egyes művészekbe bele tud szeretni, anélkül, hogy ismerné a művészt. Egy-két életrajzi adat, egy-két mű, és fellobban a láng. De mi alapján? Mitől szeretünk bele, mondjuk Delacroix-ba, s miért hagy hidegen mondjuk Monet vagy Veronese? Vajon a festő a lelkét viszi bele az ecsetvonásokba, melyekkel így képes megbabonázni az embert? Valaminek lennie kell. Kíváncsi lennék, hogy Caravaggio, Tiziano, Michelangelo és Delacroix lelkében volt-e valami közös. Mert ők azok, akik a legnagyobb hatással vannak rám. Vajon hasonlítottak egymásra? Monet fényei, Botticelli alakjainak szépsége, Schiele érzékenysége tiszteletet ébreszt, esztétikai élményt nyújt, megtisztít. De ők négyen tüzet tudnak gyújtani, legalábbis bennem. Nem tudok nem lelkes lenni. Delacroix festményeiből erő árad, lendület. Sokféle színt társít, de az összhatás nem harsány, festményei tele vannak alakokkal, de nem zsúfoltak, formái szabályosak, de nem unalmasak. De szavakkal ezt úgy se tudom elmondani. Lenyűgöz az is, hogy alakjaiban viszont látom Michelangelo és Rubens vonalait, sőt a még meg sem festett Renoir festményeket is. Igaza van Bauelaire-nek: Delacroix "az utolsó nagy reneszánsz mester és az első modern művész".  És itt jöhetne a kifejtős rész, de ebbe a keretbe nem fér bele... Viszont megéri külön belemélyedni. Talán egy dolog, ami még úgy megfogott.  Munkája során állítólag gyors vázlatokat készített, majd emlékezetből festett. Plain air élménygyűjtés műtermi kivitelezéssel.

„Remek a látványt másolni, ám sokkal jobb, ha az ember az emlékezetéből idézi fel, amit már nem lát. Csak azt jelenítjük meg, ami erőteljesen hatott ránk, vagyis azt, ami fontos. Ilyenkor az emlékezet és a képzelet felszabadul a természet zsarnoksága alól. Ezért aztán az olyan festmények, amelyeket ezzel a módszerrel készített egy kiművelt memóriával megáldott, régi mesterek alkotásait jól ismerő festő, szinte mindig remekművek. Delacroix a bizonyság rá.” – mondta módszeréről Degas. Talán Degas ezzel össze is foglalta, hogy mi a művészet.