Simply the best

Nem is értem, hogy nem írtam még Michelangeloról. Michelangelonál egyszerűen nem érdekel, hogy mitől jó. Úgy ahogy van jó, és kész.

Szobrász, festő, építész, és állítólag a lírában is alkotott maradandót. Azt írja a wiki, hogy "művészete eltér kora, a reneszánsz virágkorának művészetétől: hiányzik belőle az a harmónia, derű, elegancia, amely Leonardo Da Vinci vagy Raffaelo műveit jellemzi. Különc, magányos, önmarcangoló személyisége, amely állandó harcban állt önmagával és a világgal, arra késztette, hogy keserűségét szobraiban, verseiben örökítse meg ma is borzongató erővel. Alakjai általában tragikus hősök, akik a művészhez hasonlóan korlátaik közül igyekeznek kitörni." Borzongató erővel. Igen, az erőt mindenképpen érezni, ha nem is borzongató, inkább átható, áradó, lenyűgöző. Derű - hát az valóban nem jellemző. De a harmónia - szerintem az abszolút.

Az erő talán abból is ered, hogy Michelangelo preferálta a férfialakok ábrázolását. És hála a reneszánsz vívmányainak - valós, anatómiai alapokon nyugvó, szép formákat faragott szoborba vagy festett meg. David kézformája egyszerűen tökéletes. S ha belegondolunk, hogy kvázi tervezés nélkül, csak kibontotta a kőből a formát - akkor még lenyűgözőbb.

Az építészet, s főleg a templomok terén gótika rajongó vagyok. De a Szt. Péter Bazilika, Michelangelo kupolájával nagyon látványos. És bár nem tudom egyértelműen, hogy a belső térben mi az ő keze munkája (persze, a Piéta) - bizonyára a vezetése alatt továbbépülő bazilika interiőrjén is hagyott nyomot.

Maradva a templomoknál, de visszatérve a szobrokhoz: azt sem tudom megmagyarázni, hogy miért kellett megkeresnem Mózes szobrát Rómában - de egyszerűen muszáj volt. Egy esős novemberi délutánon. A cipőm már át is ázott, éhesek voltunk - de a beteljesülés, amikor ott álltam a szobor előtt: Igen! És talán ez a fajta kisugárzás is hozzájárul ahhoz, hogy a Szent Péter bazilika az lehet, ami. (megj: Mózes szobra a S.Pietro in Vincoliban van)

És akkor még a Sixtusi-kápolnáról, Ádám teremtéséről még szó sem volt. Nem tudom, mitől jó. Érdekes a pasztel színhasználata. Mágikus az érintés, Isten nem ér Ádámhoz, de valahogy mégis.

Pont mint Michelangelo többi műve, illetve festménye - nem egyértelműen szépek, de azért mégis. Rómában járva az ember lépten nyomon Michelangeloba botlik, de nem szembesül vele igazán. S csak azt veszi észre, hogy beférközött a lelkébe, tudatába. Mélyen. Annyira, hogy először Leonardoról kellett írnom, hogy felfedezzem Michelangelot. Hogy szeretem.