Nem találtam meg a pontos címet... mindig csak azt adta ki a keresésre, hogy Blue Nude Buy Poster... Jellemző: ezt a képet én is üzletben láttam először. És azóta nézem folyamatosan. Nem tudtam ott hagyni. Pedig mint kénytelen voltam rájönni, Picasso nem jön be. Miután megvettem, gondoltam megnézem, miket festett még, hátha megtetszik még valami... Hát nem. Csak ez.
De ez nagyon tetszik. Egész sokáig nem tudtam tisztán megmondani miért, csak azt tudtam, hogy ez a kép tele van szabadon engedett fájdalommal. Amikor senki nem lát, elengedheted magad, és hagyhatod, hogy fájjon...
Szerettem, mert tudta, s megőrizte titkom, hogy tudom, milyen az a fájdalom, amit átél a "Kék Akt". Az akt, amely nélkülöz minden szexuális utalást, s mégis annyira nő. Érzékeny, sebezhető, de mégis erős. Látszik, hogy ez csak átmeneti állapot, hisz muszáj újra mosolyogni.
Aztán rájöttem... Azért nem enged, mert tudom, hogy nekem is szokott így fájni. Hogy ezzel nem vagyok egyedül. Ezt más is átéli. S mégha egy festmény is, "neki" most jobban fáj. A felemelő érzés, hogy tudom milyen, de most nem én vagyok soron. Hogy tudom, hogy ő is fel fog állni, és én is fel tudok.
És hogy mitől művészet? Olyan, mint egy barlangrajz, "primitív", kőszerű, egyszínű ... és mégis olyan kifejező, hogy nézni is tényleg fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése