Van egy ismerősöm, aki azt mondja, ha egy étel nem ízlik neki, nem írja le rögtön, még kétszer-háromszor megkóstolja: ki tudja, hátha....Úgy látszik én is így vagyok, ha nem is tudatosan, Leonardoval... A metróplakáton nézegettem, amíg jöttem haza... Több dolog elgondolkodtatott. A részletek. Összességében, szerintem, ez a lány, "hölgy" nem szép. De például a szája nagyon. És persze rögtön asszociálni lehet, és remélem ez nem erőltetett dolog, de szerintem ő is "monalisásan" mosolyog. Az orra: hihetelenül szép vonalú! Komolyan, ilyen szép orrot megfestve még nem láttam, vagy talán nem tűnt fel. Aztán néztem a szemét, ha nem is szép, de nagyon életszerű: főleg a szem alatti puha bőr rész... Vajon ezt Leonardo festette ilyenre? Vagy a restaurátor segített? Mennyiben eredeti egy restaurált festmény? Mitől igazi egy Leonardo? Attól, amit ábrázol? A stílusától? Az ecsetvonásoktól? Ha már restaurálni kell, honnan tudhatjuk, milyen volt?
(Mert) alapvetően én azért szeretem a művészettörténetet, mert látom az ábrázolástechnika fejlődését. Azt gondolom, hogy a korban később keletkezett festmények azért "szebbek" (élethűbbek), mert az utódok mindig tanulnak elődeik "hibáiból", pontosabban elsajátítják, amit ők tudtak, s tovább fejlesztiették a technikát.... És ez volt a másik dolog, amit nézegettem: a hölgy keze: - leonardosan finom vonalak, de az a mutatóujj és középső ujj még nincs a helyén. És valahogy a válla sem - lehet, hogy nincs igazam, meg ilyet nem illik, de valahogy nem igazán sikerült egészségesre :)
És a harmadik dolog, ami eszembejutott, hogy milyen érdekes, hogy mennyire nem látjuk jól a képeket. Ami akkor talán egyértelmű volt, az nekem ma nem az. Nem értem a lány haját, "nem értem" a hermelinjét, a díszeket a fején, sőt, lehet, hogy vannak dolgok, amikről nem is tudom, hogy nem értem.
És végül: vajon Leonardo szöszölt a nyaklánc megfestésével? S ha igen, mennyire foglalkoztatták a részletek?
Na, ezt is lehet csinálni, ha nincs kéznél egy Metropol :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése