Dalit divat szeretni, a nevével el lehet adni a jegyeket a kiállításra. Már nem nagyon emlékszem mikor láttam először a képeit. Talán ő volt az első festő, aki igazán érdekelt. Vettem is róla egy drága színes albumot... Elmerültem benne, kiolvastam. Fura egy figura volt, nem nagyon mondanám, hogy szimpatikus. Így, hogy mára már őszinte is merek lenni a kérdésben: nem nagyon tetszenek a képei. Zseniálisat alkotott a szürrealizmusával, de azt hiszem, amit megfestett (utalásai bizarr viszonyára a nemiséggel) egy kicsit több, mint amit tudni szeretnék róla. A későbbi képeit se tudom, hova tenni - egyes képei talán kísérletezések egy új területen, de nem tudom nem azt gondolni, hogy megpróbálta a szürrealizmust emészthetőbbé tenni. Már nemcsak tudatalatti asszociációkat festett, hanem inkább "jópofa" két kép egyben típusúakat (is).
Szóval eléggé visszás a "viszonyom" Dalival. De egy-két képét azért szeretem. Ilyen ez a Spanyolország is, ami a fenti fejtegetés után talán kicsit furcsa: nem azért tetszik, mert annyira szürrealista. Egyszerűen jó ránézni. Főleg a női lábak grafikus ábrázolása tetszik, de összességében kellemesnek találom a kép hangulatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése