Chagall-kék

Na, ma egy "üvegkép". Chagallt terveztem, nézegettem a képeit, de nem nagyon festett olyat, ami megragadott volna... Ez van.

Ezek itt a reims-i katedrális ablakai. Chagallt akkor fedeztem fel magamnak, amikor ott álltam ebben a közel ezeréves katedrálisban, "átszellemülten", hogy itt koronázták meg a világ néhány legjelentősebb uralkodóját, a franciák első királyát, Clovist, Jean d'Arc itt segítette trónjára VII. Károlyt, sőt XIV. Lajos is itt lett megkoronázva. Hihetelen élmény volt ott állni és arra gondolni, hogy a történelem egyik "epicentrumában" állok. Hogy azon a kövön, azon a helyen egykor XIV. Lajos is ott állt. 350 évvel azelőtt. Egyfajta (kicsit hátborzongató) időutazás. Szép élmény volt, megmarad bennem az a nap.

(Most olvastam egy oldalon, hogy nagyon sok Reimsben megkoronázott királyt Lajosnak, azaz Louis-nak hívtak, mégpedig Clovis után. A C-t elhagyva. Az u és v pedig ugyanannak a betűnek számított annak idején...)

Nem tudok ellenállni néhány további részletnek. Mennyire lenyűgöző ez a hatalmas katedrális, amely úgy néz ki, mint egy többszáz éves csipke. Öreg, "megsárgult", mintha már foszlana... De nem: monumentális, büszke és örök. Én meg elfogult: nagyon szeretem a gótikus katedrálisokat.

Egy belső részlet is, ami kicsit máskép szép: ha leakasztanánk a csillárt és önmagában néznénk, lehetne vitatéma, hogy szép-e, giccses-e... de az anyagok ellentéte, a hideg kőcsipke és a finoman megmunkált "arany" izgalmassá teszik a látványt. És hát a monumentalitásnak se tudok sose ellenállni.

És hogy teljes legyen a kör: egy szobor a katedrális északi kapuja mellől - a Mosolygó Angyal, Reims szimbóluma. Maga ez a szobor annyira nekem nem tetszik, viszont nagyon érdekesnek tartom azt a tényt, hogy a templomok régen az olvasni nem tudó emberek könyveként "funkcionáltak". Amit mi ma nem tudunk elolvasni, azt régiek könnyedén megértették. A templom minden kis külső és belső részlete egy-egy történet volt, egy-egy emlékezetető, egy-egy tanmese. Ami nekünk ma egy szobor, az nekik egy olyan történet volt, ami alapján döntéseket tudtak hozni fontos kérdésekben, ami megvigasztalta vagy felvidította őket. Mi pedig úgy nézünk ezekre az eleven "könyvekre", hogy szépek-szépek, de csak unalmas, múzeumba való darabok...

Visszatérva azonban Chagallra: 1974-ben készített üvegablakokat a reims-i katedrális részére, amelyeket a szentélynél építettek be. Nagyon szépek. Érdekesek, mert stílusukban nem "passzolnak" a katolikus templomokban megszokotthoz. Azoban a kékjei összhangba hozzák... mégis van bennünk valami egyedi. Egy árnyalat, amitől annyira "Chagall". Szóval abba a kékbe szerettem bele.